Lebomló műanyag katonalégyből?
A legyeket tenyésztik, de csak a lárva miatt, az imágó egyfajta hulladékot jelent, amit most hasznosíthatnak.
A Texasi A&M Egyetem kutatócsapata 20 éve dolgozik egy projekten, amelynek során különféle természetes anyagokat (pl. cukornádból vagy fákból kinyert glükózt) alakítanak át olyan lebomló, emészthető polimerekké, amik nem szennyezik a környezetet. A legnagyobb gondot azonban az jelenti, hogy ezek a természetes anyagok alapvetően más célokat szolgálnak, így például élelmiszerként, üzemanyagként, építőelemként vagy szállításhoz hasznosítják őket, ezért a műanyaggá alakításuk inkább elméleti síkon mozog.
Az egyik kutatóban felmerült az ötlet, hogy a fekete katonalegyek tenyésztéséből származó hulladékot próbálják meg hasznosítani. A fekete katonalégy (Hermetia Illucens) egy egyenlítői éghajlaton honos, gyors fejlődésű, nem invazív, intenzív körülmények között jól tartható légyfaj. Életciklusa mindössze 45 nap, ez idő alatt teljes metamorfózison megy keresztül, lárva stádiumában pedig kiváló takarmányalapanyagként szolgál.
A légy lárvája fehérjét és más tápanyagokat tartalmaz, így állatok etetésére alkalmas, emiatt tenyésztik őket. A kifejlett legyek azonban kevésbé hasznosak a rövid élettartamuk miatt, ezért azokat kidobják. A tudósok ezt a hulladékot, mellékterméket igyekeztek hasznos anyaggá alakítani.
A kutatók úgy találták, hogy a kitin, egy cukor alapú polimer a legyek legnagyobb alkotórésze és ez az anyag erősíti a rovar vázát is. A rákok páncéljából szintén kivonható a kitin, azonban a légyből származó kitinpor tisztább és allergiát sem vált ki, mint az egyes tengeri élőlényekből kinyert.
A légytermékből a kutatók egy hidrogélt állítottak elő, amely a saját súlyának 47-szeresét képes felvenni vízben egyetlen perc alatt.
Ez a termék a mezőgazdaságban ugyanúgy használható: árvíznél megköti a vizet, majd lassan bocsátja ki magából a nedvességet az aszályos időszak során. Texasban állandó a küzdelem az áradásokkal és az aszályokkal, ezért fontos lenne egy szuperabszorbens hidrogél.
A kutatók azt remélik, hogy hamarosan előállíthatnak olyan bioplasztik anyagokat is a legyekből, mint a polikarbonátok vagy a poliuretánok, amelyeket tradicionálisan petrokemikáliákból állítanak elő.
Az alternatív, új a műanyagok viszont nem szennyezik a környezetet.
A végső cél az, hogy a legyek megegyék táplálékként a műanyagot, majd újra betakarítva a tetemeket, lebomló műanyagot állítsanak elő belőlük. Így a rovarok nem csak forrást jelentenének, de ők maguk fogyasztanák el a műanyaghulladékot is.
